Jennifer Hastings

Jennifer Hastings



"Az vagyok, akinek látszom és nem az, akinek gondolsz."

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Teljes név: Jennifer Megan Hastings
Becenév: Jenny, Jen
Kor: 24
Születési idő/hely: 1987. május 5. Ottawa (Kanada)
Faj: Halandó
Nem: Nő
Foglalkozás: Fodrász
Családi állapot: Egyedülálló
Anyagi háttér: nincs; 100-120 $; lakás a belvárosban;
Érdeklődési kör: Biszexuális

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Édesapa: George Hastings | 52 | jó a kapcsolatuk |
Édesanya: Melanie Montez | 47 | jó a kapcsolatuk |
Testvér(ek): | nincs |
Egyéb hozzátartozók: | Megan Bratt| 24 | volt barátnője | szándékában áll, hogy felkeresse |

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jellem: Kedves, okos és vidám. Annak ellenére, hogy szőke, egyáltalán nem hülye. Nem érti mire jók a szőke nős viccek, mivel a haj szín egyáltalán nincs kapcsolatban az eszeddel. Ezért az ilyen poénok gyakorta fel tudják bosszantani. Nem szokott kényeskedni, nem egy pláza cica. Nincs sok barátja, nehezen bízik meg az emberekben. Sokszor szemtelen, de akkor sem túl durvák a megjegyzései. Inkább csipkelődések, mint beszólások, azoknak pedig általában nincs következménye. Nagyon találékony, bármilyen helyzetből seperc alatt kivágja magát. Nem szégyenlős, de nem is mutogatja magát. Nehezen lehet zavarba hozni. Merész, ötletes, kreatív és beszédes. Az emberek szerint sokra viszi még az életben, de ő a jelenlegi munkájánál többet nem akar. A fiúkkal elég jó viszonyt ápol, természetesen mindig utána füttyögnek, van mikor taperolni is próbálják, de annak mindig egy-két pofon a vége. Nem hagyja magát. Szóval a srácok közül elég ritka, aki rendes. Jelenleg nincs barátja, mert nem akar futó kalandokat vagy hogy csak pár hétig tartson egy kapcsolata, így hát keresgél még egy darabig, amíg megbízható, rendes srácra/csajra nem talál.

Kinézet: Első ránézésre azt mondanák, hogy egy elkényeztetett, apuci kedvence kislány, pedig nem. Magasnak mondható (170 cm), ellenkezőleg kiskorában mindig alacsony volt. Úgy tizenhat éves kora körül kezdett magasabb lenni. Hosszú lábait, vékony combjait bármelyik lány megirigyelheti. Szőke haja van, amiben akadnak kisebb hullámok. Régebben idegesítette, de most már kifejezetten örül neki, hogy nem szög egyenes haja van. Sokszor vasalja szőke tincseit, de a töredezés miatt ezzel vigyáznia kell. Szemei zöldek és bár szelídséget tükröznek, koránt sem egy könnyű eset. Ajkai halvány rózsaszínűek, amit általában ajakfénnyel szokott kihúzni, a rúzst egyenesen gyűlöli. Arca ártalmatlanságot tükröz, picit kislányos, de ennek felettébb örül, nem akar férfias vonásokat. Ruháit mindig szolídan válogatja össze, nem szereti mutogatni magát. Így hát nincsenek kivágott felsők, vagy feneket épphogy takaró szoknyák. Amúgy is inkább nadrágos típus.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Előtörténet:
/Épp a szalonban volt és ahhoz képest, hogy csak akkor nyitott, máris hárman voltak bent, mind arra várva, hogy gyönyörű hajat varázsoljon nekik Jenny. Nagyot sóhajtott, tudta, hogy nehéz nap vár rá. És bármikor bármennyire is fáradt el, mindig jó kedvűen megy el, mert szereti a munkáját. A székhez állt, kipakolta kellékeit, majd a három nőhöz fordult, akik a széken ücsörögtek, már lassan türelmetlenül./
-Na akkor, ki az első?
/Nem volt kedve megnézni a noteszban, mert ahhoz elő kellett volna kotornia a táskáját a fülkéből, aztán míg abban megkeresi a mini-noteszt lemegy a nap. Ezért remélte, hogy a páciensek tudják maguktól, mikorra vannak beírva./
-Azt hiszem én vagyok. A múltkor azt mondtad, velem kezdesz.
/Jen elmosolyodott. Egy barna hajú, 24 év körüli lány szólalt meg. Valóban neki ígérte kezdést, elsőként hívta fel, tehát értelemszerűen nem fog betenni mást elé. Szép lány volt be kell vallani. Hófehér arc, amit enyhe pír öntött el talán a nagy melegtől. Alacsony volt, talán 160 cm lehetett mindössze. Jen kezébe fogta a kis köpenyt, amit mindig az ölükbe terít és várta, hogy a lány helyet foglaljon./
-Akkor gyere! Tudod már, milyet szeretnél?
/Tette fel kérdését, mire a lány tanácstalanul megvonta vállát, közben pedig helyet foglalt a székben./
-Rád bízom.
/Jen már akkor tudta, milyen haj állna neki jól, mikor belépett a szalonba. Megtépi, frufrut vág neki, aztán kivasalja, ugyanis a lánynak is éppolyan haja van, mint Jennek: akadnak benne itt-ott huplik, amiken át kell menni a hajvasalóval, hogy szépen álljanak. Elé terítette a kis köpenyt és már kezébe is vette az ollót. Közben próbált cseverészni vele, hogy ne legyen olyan unalmas a munka. Egy fodrász olyan, mint egy pszichológus, csak nem néz dilisnek./
-Hogy hívnak?
/Egyszerű kérdés, nem kell sok ész a megválaszolásához, na meg nem akarta folyton "Alacsony Barna Hajú Lány"-nak hívni, amíg be nem fejezi./
-Madison vagyok. Madison Bratt. Te meg Jennifer, ugye?
-Oh, maradjunk inkább a Jennynél. Furcsa név a Jennifer.
/Világ életében utálta. Persze jó, mert ezt aztán nehéz csúfolni, meg nem is nagyon akarták kiskorában, hisz már akkor rettentő szép volt, de Jennifer? Nem túl szép név, de most már mindegy. Ha tehette volna, adott volna pár tippet szüleinek kiskorában, de sajnos erről a gyereket sosem kérdezik meg./
-Hát nekem tetszik. Szép név a Jennifer. Mi bajod van vele?
-Hát alapjába véve semmi, csak szerintem kicsit furcsa. Bár a szüleimet ismerve, nem csoda, hogy ilyen furcsa nevet kaptam.
/Elfintorodott, de tovább dolgozott./
-Mert milyenek a szüleid?
/Jennyt roppant mód szórakoztatta, hogy ilyen kíváncsi természetű lánnyal akadt össze. Úgy néz ki nem fog unatkozni, míg a haja kész nem lesz./
-Hát figyelj. Én ugye 87-ben születtem és már akkor olyanok voltak, mint most. Furcsák. Nagyon furcsák. Rendesek meg minden, csak túl sokat akarnak tudni, túl fiatalosak. Ennek ellenére nagyon szerettek, sőt még most is gondomat akarják viselni, nem tudnak belenyugodni, hogy már nagylány lettem.
/Kicsit mindig szégyellte hazavinni barátnőit, mert nem tudta, mit szólnak majd a szüleihez. Tényleg nem túl komplettek./
-Szerintem az tök jó, ha egy szülő laza és olyan, mintha az egyik barátod lenne, könnyen elbeszélgetsz vele. Nekem apámék hippik voltak, na ehhez mit szólsz?
-Huh...az komoly lehet. Az én szüleim viszont talán túlságosan lazák. Egyszer hazavittem az egyik pasimat. Hát első lett volna meg minden és ránk nyitott apám...pf képzelheted.
/Kezébe vette az egyszerű ollót, majd szembe fordította magával a lányt. Látta, hogy kicsit megijed, de Jen csak kacsintott, hogy semmi gond. Neki látott a frufrunak./
-És nem is ez volt a legrosszabb. Csak annyit mondott, hogy "Hozzak esetleg síkosítót, hogy könnyebben becsússzon?"
/Játszotta el apja érdekes bariton hangját, majd egyszerre nevetett fel mindkét lány./
-Úristen. Hát neked aztán tényleg lazák a szüleid. És amúgy mikor volt ez? Mármint hogy körülbelül tudjam hány éves lehettél.
-Mikor volt? Hát...már nem is emlékszek. Azt hiszem harmadikos voltam a gimiben. Talán tizenhét lehettem. Csak már jó sokáig húztuk a barátommal a dolgot, mert három éve voltunk együtt. Próbálkozott meg minden, de nem engedtem, mert azét mégsem vagyok egy lotyó. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, amivel szerintem minden lány így van, csak sosem jön össze. Szóval három év múlva történt meg, de rá egy hónapra szakítottunk is, mert megcsalt.
/Nem szomorodott el. Jasen nem volt valami jó pasi sosem, de Jen akkor rettentően szerelmes volt belé. Akármennyire is volt belehabarodva, nem tudott elnézni neki egy ilyen félrelépést. A jegyein akkor elég sokat rontott ez az incidens, mert addig szín jeles volt. Persze az év végére feljavított átlagját négyesre, csak mégis akkor kicsit elhanyagolta a könyveket./
-Ó, sajnálom.
-Ne sajnáld, egyáltalán nem bánom. Ma már meg se fordulnék utána, ha elmennék mellette az utcán.
/Megvonta vállát, a lányon pedig látszott a megkönnyebbülés. Örült, hogy nem kell órákon át, csokis fagyival a kezében vigasztalnia Jent./
-Ennek örülök. Egy pasi miatt nem szabad sírni. Soha. Főleg, amelyik egy ilyen senkiházi szemétláda.
/Morgolódott, Jenny pedig felkacagott./
-És amúgy volt ezután ilyen nagy szerelmed még? Ami komoly volt. Mert hát az ember az ilyen után nehezen bízik meg akármelyik pasiban is, nem?
-Ahogy vesszük. Nekem fél évembe telt, míg kihevertem, de azután ugyanúgy néztem minden srácra, tiszta lapot kaptam. Azokat leszámítva, akiket ismertem és b*nkók voltak. De nagy szerelmem? Hm...
/Elgondolkozott, hogy vajon beszéljen-e Meganről. Nem igazán szokta senkinek őt említeni. Nem azért, mert szégyellné, hogy mi ő, mert hát miért tenné? Csak azért kicsit furcsa az egész történet./
-Nem egy nagy szerelmem volt már, de akire még most is emlékszek az...hát az egész eset kicsit bonyolult és...zavaros.
-Nyugi, képes vagyok felfogni.
/Jen elmosolyodott, majd sóhajtott egyet./
-Na jó. Készülj fel, megrázó lesz. Szóval fősulira jártam már, talán másodikos lehettem ott, mikor új osztálytársunk érkezett Megan Landon személyében. Megan kicsit más volt, mint mi...több szempontból is.
/Leszbikus volt. Ennek ellenére az összes srác rá volt tapadva mindig. Próbálkoztak, de nem jött össze, mert Megan egyszerűen egyikhez sem vonzódott./
-Vad volt és...fékezhetetlen. Bulizós, minden rosszban benne volt. Vagány csaj volt, bárkit megfogott a személyisége, még engem is. Hamar jóban lettünk, bár mondhatni engem belevitt a rosszba. Na igen, most már azt is tudod, hogy én inkább amolyan jó kislány voltam. Persze most sem vagyok rossz, nehogy félre érts, csak kicsit...másabb lettem.
/Madison figyelmesen hallgatta Jenny "meséjét", közben persze engedelmeskedett, ha fordulni kellett akár jobbra, akár balra. Jen csak elmosolyodott, aranyosnak találta./
-Sokat buliztunk, cigizni kezdtem, amiről már időközben leszoktam. Aztán egyik délután Meganéknél voltunk. Picit már leittuk magunkat, talán túlságosan is. Csak úgy bedobta, hogy "Hé, smároltál már lánnyal?" Én...na hát képzelheted. Csak néztem rá, hogy most komolyan gondolja-e vagy csak viccel? Hát nem viccelt, elhiheted.
/Az utolsó mondatnál Madison elnevette magát. Jennek is mosolyt csak a kacaj arcára, de folytatta. Biztos volt benne, hogy a lány nem sokáig lesz még ilyen vidám./
-Én csak...hát mondom felőlem. És...khm megtörtént ugye, amit ígért aztán...hűh onnantól elég zavaros lett minden. Rájöttem pár dologra. Például, hogy szerelmes vagyok Meganbe, amit nem mondhattam el, mert az elég nagy port kavart volna a suliban. Plusz arra, hogy én bírom a lányokat...ÚGY is. Meg a pasikat is persze. Szóval biszex vagyok, most már elmondom, bár kétlem, hogy nem jöttél volna rá.
/Madison megdermedt. Jen halványan elmosolyodott és várta a lány reakcióját, aki közben meg kezeit és arrébb húzta. Jennynek ötlete sem volt, hogy mit gondolhatott a lány. Talán azt hitte, hogy ott helyben, mindenki előtt lesmárolja? Na ne már...azért ha tudja valakiről, hogy hetero, akkor nem fog rámászni. Meg amúgy sem az a rámászós típus./
-Ahj, na ezért nem akartam elmondani. Nem fogok rád mászni, tökre bírlak, mármint amennyit eddig beszéltünk az alapján, de nem ÚGY bírlak. Jó fej vagy, ennyi.
-Ühm...oké. És...mi lett Megannel meg veled? Azt mondtad csak "volt" nagy szerelmed.
-Ja, hát igen. Elköltöztünk, mert anyámék újdonságokra vágytak. Nehéz volt az elválás, mert ő is piszik szerelmes volt, de aztán kihevertem, őt is. Ottawa nagy város volt. Ahhoz képest Counterbrick semmi. De ez a hely is tetszik.
/Elvégezte az utolsó simításokat, végül a tükör felé fordított a lányt./
-Na milyen lett?
/Madison ámulva pillantott a tükörbe, mintha teljesen kicserélték volna./
-Azta Jenny...ez...ez fantasztikus. Profi vagy.
/Jen elmosolyodott, majd elpakolt. A lány próbálta még rátukmálni a pénzt, de Jenny nem akarta elfogadni. Túl aranyos volt a lány ahhoz, hogy pénzt vegyen el tőle. Na meg nem fog belehalni, ha most az egyszer nem fizetnek neki a munkájáért./
-Remélem még találkozunk.
/Jegyezte meg Madison./
-Tuti. Na meg ha pártolsz át a szemben lévő fodrászathoz, ami mellesleg ősellenségem, akkor természetesen semmi akadálya, hogy összefussunk akár máshol is.
-Az szuper lenne. Köszi még egyszer, sziasztok!
/Intett a többi várónak is, akik szúrós pillantásokkal illették a lányt. Sokkal többet vártak, mint kellett volna. Jen csak elmosolyodott és feléjük fordult./
-Akkor kérem a következőt!