Victoria Lursendes

Victoria Lursendes



"I'm on the highway to hell"

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Teljes név: Victoria Lursendes (eredeti név: Daniella Enescu)
Becenév: Vic
Kor: 24
Születési idő/hely: Bluj, Románia, 1987. április 4.
Faj: Vadász
Nem: Nő
Foglalkozás: fodrász
Családi állapot: Egyedülálló
Anyagi háttér: egy '67-es fekete Ford Mustang; átlagos havi fizetés; albérletben lakik;
Érdeklődési kör: Heteroszexuális
Fegyverek: karó, pisztoly

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Édesapa: Darien Enescu | 52 | már nem tartják a kapcsolatot |
Édesanya: | Evelyn Enescu | 50| már nem tartják a kapcsolatot |
Testvér(ek): -
Egyéb hozzátartozók: -

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jellem: Nem olyan vagyok, mint a többi ember, mert egyáltalán nem vagyok kedves és soha nem lehet tudni, mire készülök éppen. Néha rászánom magam, hogy jó fej legyek másokkal, de csak nagyon kivételes esetekben. Többnyire beképzelt vagyok és senki nem érdekel, csak saját magam. Kiszámíthatatlanságom miatt sokan félnek tőlem és én ezt gyakran ki is használom.
Kinézet: Kék vagy zöldes szemeim vannak, attól függően, milyen fény éri őket. A hajam eredetileg szőke volt, de miután elköltöztem Romániából, barnára festettem. A testalkatom átlagos és nem öltözködök túl feltűnően.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Előtörténet:
Blujban, Romániában születtem Daniella Enescu néven. Hátrányos helyzetű volt a családom, anya mindent megtett, hogy ellásson minket. Apa azért nem dolgozott, mert születésem után egy évvel szenvedett egy autóbalesetet, aminek köszönhetően válltól lefelé teljesen lebénult, így már nem munkaképes. Testvéreim nincsenek, hiszen úgy csak plusz egy embert kellene ellátni.
Pontosan a sivár anyagi helyzetünk miatt indult el egy lavina és nagyon sokáig tartott ezt feldolgoznom. Mivel mindig is idősebbnek tűntem a koromnál, tizenkét évesen tizenötnek adtam ki magam, hogy be tudjak állni egy gazdag családhoz szobalányként dolgozni, ezzel is segítve a család eltartását. Ez a terv bevált, mivel hivatalos papírokat nem kértek. Anya nagyon büszke volt rám, hogy végre én is tudok neki segíteni, bár eleinte próbált lebeszélni róla és egyszer majdnem beleegyeztem, hiszen az első hónapokban nem volt valami könnyű a munka, de idővel megszoktam és már sokkal könnyebben, gördülékenyebben ment.
Teltek-múltak az évek és amikor tizenöt éves lettem, már majdnem teljesen "kifejlődtem", sokkal érettebb voltam a korom belieknél mind lelkileg, mind testileg. Utóbbi viszont hátrányomra is volt, mert annak a családnak, amelyiknél dolgoztam, a nálam csupán egy évvel idősebb fia, Alexander, szemet vetett rám. Sok lány persze irigyelt, de én szívesebben lettem volna az ő helyükben, mert én valahogy nem éreztem vonzalmat Alexander iránt és egy idő után nagyon kezdett idegesíteni, hogy folyton bámul, meg kétértelmű megjegyzéseket tesz.
És itt kezdődött a lavina. Egyszer, amikor (pechemre) úgy adódott, hogy csak ketten maradtunk a házban, tapizni kezdett, én meg dühösen ellöktem magamtól. Pár percre csak dühösen félrevonult, de utána megint jött a perverzségével és én annyira feldühödtem, hogy leordítottam a fejét, viszont ezt nem kellett volna. Miért nem? Azért, mert ezt követően olyan dühös lett, hogy többször is jó erősen megütött, én ettől meg eléggé legyengültem. Ezt kihasználva megtette azt, amitől egész végig a legjobban féltem: megerőszakolt. Az eset után sírva hazarohantam és persze azonnal felmondtam. Otthon sírva elmeséltem anyunak, mi történt, de ő nem hitt nekem és ez még jobban elkeserített, feldühített.
Úgy döntöttem, hogy bosszút állok. Igazából a bosszuállás valójában sosem volt az én terültetem, de ez már túl sok volt: Alexandernek bűnhődnie kellett.
Ki is gondoltam egy tervet és elloptam apa pisztolyát, amit még anno a katonaságnál használt. Kivártam egy pillanatot, amikor Alexander egyedül sétál egy sikátorban éjszaka és rászegeztem a pisztolyt. Elvégre úgysem láthat meg senki, legfeljebb néhány tehetetlen részeg fazon. Azonban meglepődtem, amikor nem ijedt meg. Mintha megváltozott volna. Nem szólalt meg, de csak úgy sugárzott belőle a rettenthetetlenség és én ijedtem meg tőle, pedig nálam volt a fegyver. Erősebben megfogtam a pisztolyt és határozottabban szegeztem rá, de ő elkezdett közeledni felém teljes nyugalommal. Éppen készültem volna meghúzni a ravaszt, amikor egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből és eldobta. Pont akkor jött arra egy nem annyira részeg fazon és Alexander mit tett vele? Ott helyben megtámadta, elkezdte szívni a vérét. Teljesen megijedtem, de kaptam az alkalmon és elrohantam. El sem tudtam hinni, amit láttam. Mármint, azt, hogy ilyen kegyetlen, azt könnyű elképzelni róla, de életemben nem gondoltam volna, hogy vámpír lesz belőle. Sőt! Egyáltalán nem gondoltam bele, hogy léteznek vámpírok.
Viszont nem adtam fel ilyen könnyen: úgy döntöttem, hogy keresek valakit, aki profi vadász és tud segíteni nekem. Egyszer találkoztam is egy nővel, akivel összebarátkoztunk és kiderült, hogy vadász. Innentől fogva könnyű dolgom volt, mert megkértem, hogy tanítson meg engem is vámpírokra vadászni és természetesen beleegyezett. Az ő megvallása szerint egy nőnek kétféle képpen érdemes végezni egy vámpírral. Az egyik a csel, hogy fizikailag közel kell kerülni a vámpírhoz és egy váratlan pillanatban karót döfni a szívébe. A másik pedig a csábítás, hogy el kell csábítani a vámpírt, majd mikor "arra" kerülne sor, megölni. Egy év után szerencsére már mindkettőben profi voltam és jöhetett is a bosszú. Alexnél egyértelműen utóbbi módszert választottam, hiszen tisztában voltam vele, hogy még mindig bejövök neki és persze sikerrel is jártam. Az öröm, hogy végre végeztem vele, nagyon jó érzés volt.
Igen ám, de ezt a rendőrség is megtudta és körözni kezdtek, mondván, hogy öltem. Fölöslegesnek éreztem azt magyarázni, hogy Alexander valójában vámpír volt, úgy sem hittek volna nekem. Ezért titokban új személyazonosságot vettem fel. Innentől fogva Victoria Lursendes lett a nevem, sikerült némi pénzre szert tennem, így Counterbrickbe költöztem és vámpírvadász lett belőlem, mellette pedig fodrászként kezdtem dolgozni. Mivel a vámpírvadászat számít könnyű szakmának, úgy döntöttem, csak akkor ölök vámpírt, ha nagyon gonosz és mindenképp meg kell tőle szabadulni, elvégre ha minden vérszívóval megpróbáltam volna végezni, akivel eddig találkoztam, valószínűleg már nem élnék.