Beth Blackrose

Beth Blackrose



"Mindenem a látszat, és a tökéletesség. Ám sosem lehetek egy aszott vén asszony, szóval csak fiatalosan."

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Teljes név: Beth Blackrose
Becenév: Beth, Rózi, Miss Black.
Kor: 20(+30)
Születési idő/hely: 1961, július 1-je, Anglia Westchester
Faj: Vérfarkas
Nem: Nő
Foglalkozás: Tánc tanár
Falkában betöltött szerepe: Ulfric (igen furcsa egy nőnél, de ez van)
Átváltozott forma: Vöröses szürke bunda és jég kék szemek. Szóval így néz ki!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Édesapa: | Colin Blackrose | Elhunyt | Apámmal mindig jó volt a kapcsolatom. |
Édesanya: | Rose Hathaway | Elhunyt | Anyámmal felületes viszonyt ápoltunk.l |
Testvér(ek): | - |
Egyéb hozzátartozók: | Dante Bezarius | 28 + 101 | Az átváltoztatóm, és egyben tanítóm | Játékos piszkálódás, a másik megnevelési kényszere... Egyszóval jó a kapcsolatunk. |

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jellem: Ha valaki megismer, hamar rájön, hogy nem egy átlag emberrel beszélget. Komolyabb vagyok, mint a korombeli emberek és sokkal okosabbnak is tűnök. Mindig megfontoltan beszélek és cselekszem, de ez mellett nyílt vagyok az emberekkel. Nem vagyok visszahúzódó, szívesen ismerkedek, de a barátság nálam már egy olyan lépcsőfok, ahová nehéz feljutni, de aki oda kerül, az számíthat rám a jövőben, mert kiérdemli a segítséget. Sokszor nagyon makacs és határozott vagyok, ezen kívül amit kitűzök magam elé célnak, azt meg is valósítom. Mindig megmondom a véleményem és hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor akár erőszakot is alkalmazok annak érdekében, hogy bizonyítsam igazam. Nem mondhatnak félénknek különleges külsőm miatt, inkább néha úgy tűnök, mint ha fensőbb rangúnak hinném magam, pedig ez nem így van, csupán csak néha túl komoly vagyok. Ám meg kell hagyni, hogy ez nem mindig van így. Sőt van olyan, hogy teljesen megfeledkezek önmagamról, és még a kicsikkel is játszom. Dantéval egyenesen testvéri kapcsolatot alakítottunk ki, mindig gyilkoljuk egymást valamivel. De sajnos valakinek meg kell fékezni ezt a szoknyapecért. Így hát kicsit összetett a jellemem, szóval tudok nagyon komoly lenni, és teljesen gyerek.

Kinézet: Tökéletes alak, karcsú derékkal rendelkezem, kissé sötétebb karamell színű bőröm van, és nem a szoláriumtól. Jég kék szemeim vannak, melyeket arcom barnasága csak még jobban kiemel, és figyelmet hív fel rá. Telt csókra éhes ajkakkal rendelkezem, körül belül 175cm magas vagyok, és valljuk be, már nem egy pasi megfordult utánam. Hát na, puszi a hasukra ezért. A ruhatáram divatos ruhákból áll össze, nyári színeket tartalmaz többnyire, imádok bikiniben sétafikálni ha úgy tartja kedvem, szóval szégyenlős sem lennék, meg ha egyszer meg kell mutatni ami van. Néha jól jön. Barna hajam göndör fürtökben rendeződik, ám van mikor csak simán kiegyenesítem.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Előtörténet:
Számomra régen volt a születésem, ötven év, fú de rossz kimondani. Ám olyan jó volt megélni a gyerek kort, valahogy úgy éreztem magam, mint egy igazi kis hercegnő, persze egyke voltam, de ez nem azt jelenti, hogy meg is kaptam mindent. Akkoriban heti egy cukorkának úgy örült a gyerek, mint most napi egynek. Nem voltunk eleresztve a pénzzel, még is boldogságban nevelkedtem. Anyám gyönyörűségét örököltem, apám hideg vérét, és megalkottam a saját kis gyermeki valómat, hogy ne legyek besavanyodott felnőtt. Mindennek megvolt az előnye, és a hátránya is. Nagyon sokan szerettek, és elfogadtak olyannak amilyennek vagyok. Mindig is érettebb voltam a koromnál, így volt aki nem tudott mégsem elfogadni. Önző sem voltam, csak talán kicsit komoly. Viszont sosem tudtam úgy barátkozni, mint mások. Nagyobb koromban, mikor a lányok már elkezdenek kigömbölyödni rengeteg fiú szállt rám, én ezt annyira utáltam, hogy arra szó nincs amivel meg tudnám fogalmazni. Az iskolát komolyan vettem, és rendesen tanultam, mondhatni kitűnő voltam mindenből. Az egyetemek is felfigyeltek rám, ám miután a középsuliból kikerültem, már csak a táncnak éltem. Nem volt fontosabb annál, mint hogy tánctanár lehessek. Még a Broadway-en is táncoltam, a jég kék szemű hercegnőként emlegettek, és megkértek, hogy maradjak ott, de én nemet mondtam rá, egyszerűen nem érdekelt. Nem akartam híres lenni, csak tanár. Aztán eltelt két év, és betöltöttem a húszat, ekkor ismerkedtem meg egy pasassal, ránézésre átlagos férfinek tűnt amolyan egy éjszakás kalandnak, amit én nagyon nem akartam. Aztán egyre többet találkoztam Dantéval, megismertem, végül mindent megtudtam róla, bátyámként tekintettem rá, de nem engedtem közel magamhoz még egy ideig. Aztán a sok csipkelődés ökörködés, no meg a bulik meghozták a hatását, elkezdtem bízni benne, már barátként is ránéztem. Ekkor történt egy brutális gyilkolás a városban, aminek a szüleim is áldozatul estek, magam alatt voltam, és akiket a barátaimnak mondhattam, mind elhagytak. Dante volt az aki ebben a nehéz időben felkarolt, és vigyázott rám. Egy nap megmutatta az igazi mivoltát, bár nem nagyon szerette volna, még is... Ő sem tudott ellenállni azoknak a könyörgő szemeknek, amiket akkor hetekkel később őszintén kitártam felé. Tudni akartam hogy néz ki, viszont Dante félt attól, hogy ezután el fogom ítélni, én pedig megígértem neki, hogy soha. Végignéztem ahogy átváltozik azzá a hatalmas gyönyörű farkassá. Életem legelfelejthetetlenebb pillanata volt, mikor azokkal a sárga szemekkel belenézett az enyémbe. A légzésem egy pillanat erejéig felhagyott, miközben megcsodáltam Dantén vérfarkasként. A következő képsor viszont kicsit zűrös, megérintettem a bundáját, aztán maga alá tepert, és már csak az éles szúrást éreztem a nyakamban, Dante megharapott, másnap átbeszéltük a dolgokat, hogy mi is volt, hogy elveszítette a fejét meg hasonlók, és hogy a következő teliholdkor megmutat mindent. Nem féltem, sőt lelkesen vártam a következő teliholdat, ami már nem sokat váratott magára. Dante hamar megtanított arra is, hogyan tudom irányítani az átváltozásom. Mindenre megtanított, ám nála is felütötte a fejét a probléma. A sógornője elhunyt, így haza kellett térnie Counterbrickbe, ám ekkor kimondta a feloldozásomat, egy napom van, hogy összecsomagoljak. Így utaztam vele az új hazám felé. Azóta is végig tudjuk szekálni a másikat, ám ha kell akkor egymást csillapítjuk le. Bízom abban, hogy ez mindig így lesz, és marad továbbra a bátyám, és a tanítóm.