James Clood

James Clood




A reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Teljes név: James Clood
Becenév: James
Kor: 25
Születési idő/hely: Counterbrickben (Kanada) 1986. 01. 05.
Faj:Vadász
Nem: Férfi
Foglalkozás: Rendőrségen az irodai részlegen dolgozik, mindenféle papírmunkában segít, aktákat rendezget. Ezzel is többet tud meg bizonyos emberekről.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Édesapa: Eric Clood | 38 | mindig is szerette |
Édesanya: | Zoey Houdson |34 | mindig is szerette |
Testvér(ek): nincs
Egyéb hozzátartozók: |Alice Moorden |20 | barátnő |együtt járt vele egy ideig |

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jellem: Komor általában, de mindig bír egy kis mosolyt erőltetni az arcára. A humoros oldalát nem nagyon mutogatja, de azért tud vicces is lenni. Utálja a farkasokat a vámpírokat és akik kérdezgetik megállás nélkül, hogy mi történt vele régebben. Egyik hibája, hogy sokszor túlságosan őszinte és ezzel van, mikor magának, sőt környezetének árt. Ez persze csak a saját gondjaival szemben van így, másokról soha, semmilyen információt nem adna ki a tudtuk nélkül, ugyanis más dolgába nem akar beleszólni, mellesleg egy rendőrségen a sok személyes adatból, semmit nem oszthat meg másokkal. Elég csendes, ritkán jár bulikba, ha mégis, akkor nem táncol. Bátor, mindenre elszánt férfi, semmitől és senkitől nem riad vissza. A nőkkel nagyon elővigyázatos, mióta Alice-szel ráfázott. Nem cigizik, alkoholt is csak ritkán fogyaszt.

Kinézet: Sötétbarna, már-már fekete haját általában felzselézi, ezzel is pár centivel magasítsa így is alacsony termetét. Nem túl magas, ezzel mindig is sok problémája volt, próbálja az alacsonyabb lányok társaságát is keresni emiatt. Szemei mogyoróbarnák, ürességet tükröz, szinte semmit nem tudsz belőle kiolvasni. Kemény, férfias vonásai vannak, ami még nagyobb ridegséget mutat, fedve ezzel valódi természetét. Arca enyhén borostás, álla hegyes, mégis jóképűnek mutatja be. Öltözéke általában kényelmes, de egyben elegáns. Az elegáns alatt nem az öltönyt értem, csupán gyakorta látni rajta inget. Nincs tetkója, piercingje, inkább ékszert, azok közül is csak órát hord. Kedvence egy ezüst, Rolex Millgaus karóra.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Előtörténet:

---A szöveg önéletrajz formájában íródott---

Hogy ki vagyok én? Azt te sosem fogod igazán megtudni. Azt szoktam mondani vagyok, de mégsem. Hogy miért? Talán mert elvagyok az emberek közt, de csak lézengek, mintha ott sem volnék. Ott vagyok, de senki sem vesz észre, csupán azért, mert nem akarom. Ez volnék én. A nevem James Clood és rólam fogsz most egy pár dolgot megtudni. Ne várj egy érdekes esti mesét, amit majd a fiadnak, ha elég idős lesz hozzá, felolvasod. Csak az igazán lényeges dolgokat emelem ki életemből, és vagy érdekelni fog, vagy nem. Ez már teljesen hidegen hagy, elhiheted.
1986 telének végén jöttem én világra. A counterbrick-i kórházban gyereksírás törte meg a csendet és apám büszkén hirdette a váróteremben: a fia megszületett. Igen, ez voltam én. Akkor még nem is sejtettem mennyi gonddal jár ebbe a családba születni, mennyi veszély fenyegeti családunkat. Nem tudom mi történt, mikor anyámat hazavitték a kórházból, ugyanis csecsemő korára nem valószínű, hogy emlékszik az ember, így ez tőlem sem várható el. Annyi bizonyos, hogy aznap este vámpírtámadás történt, anyámat kis híján megölte egy vámpír. Apám mesélte, részleteket nem tudok. Vagyis...talán csak egy keveset. Betört hozzánk, mikor mindenki legkedvesebb álmát aludta. Anyám velem együtt a szekrénybe menekült. Bár vadász volt, semmi fegyver nem volt nála és hát szülés után kissé le is gyengült. Fáradt volt, a kórházban minden estét éberen töltött, hogy velem foglalkozhasson. Betörte a szekrény ajtót, anyám szerint már majdnem végzett velünk, mikor apám egy karót döfött át mellkasán. Szerencsénk volt, de mindig lesz...és nem is volt, de erről majd kicsit később. A testet elégették, ahogy kell és próbáltak úgy nevelni, hogy felkészítsenek minden esetleges találkozásra egy vámpírral. Apám edzett velem, megtanított a kardforgatásra is szükség esetén, valamint, hogy hova s miként kell szúrni a karót. Elmagyarázta mi árthat nekik és mi csupán babona. Kitanított mindenre, ami ahhoz kell, hogy vadászként megálljam a helyem. Később megtudtam, nem csak vámpírok élnek a városban, hanem vérfarkasok is garázdálkodnak az erdő környékén. Apám szerint ősi ellenségek vagyunk velünk. Az egyik Ős vadász, talán épp Xavér lehetett, aki megölte az akkori Alphát. A farkasok haragra gerjedtek és bosszút esküdtek, amit még máig is próbálnak megvalósítani, minden vadásszal végezni akarnak a föld színén. Nem fog nekik sikerülni, amíg én élek, biztos nem. Tehát sikerült egész jól kitanítaniuk a vadászság fortélyaira.
Egyetemista koromban ismerkedtem meg Alice-szel. Elsőéves voltam, ő pedig jóval fölöttem járt, de már az első pillanattól fogva, ahogy megláttam, beleszerettem. Hosszú, barna haj, mélybarna szemek, valamint lehengerlően karcsú test. Minden egyes alkalommal, mikor vele voltam, alig bírtam türtőztetni magam, hogy...khm tizennyolc pluszos karika. Szóval lényeg a lényeg, szerettem. A családom után a legfontosabb volt az életemben, viszont ekkor még én is más voltam. Egy életvidám, mindig mosolygós srác, akinek semmi problémája az életben, legalábbis nem érte túl sok lelki sérelem. Egy este viszont majdnem megölt. Az erdőben mászkáltunk és akkor vettem észre milyen hófehér, tökéletesen szép bőre van. Aztán egyre jobban kezdett kibontakozni a társaságomban és többet mutatni igazi énjéből. Azon az estén jöttem rá, hogy mi is valójában. Választanom kellett a szerelmem és a hivatásom között. Muszáj volt a hivatásomat választani. nem engedhettem, hogy elvakítson a szerelem. Bár mindennél fontosabb volt számomra, nem hagyhattam, hogy szüleim ellen és az egész vadász társadalom ellen fordítson. Megöltem hát. Karóval döftem át a szívét, a testét pedig elégettem. Majd szét hasadt a szívem, ahogy láttam a földre rogyni, hörögve meghalni kedvesem. Szeme nyitva volt, még akkor is engem pásztázott az az apró szikra, ami mindig benne ragyogott, végképp eltűnt. Akkora lelki sérelem volt ez számomra, hogy teljesen megváltoztam. Megkomolyodtam, elzárkóztam, fél évig nem bírtam a nőkre nézni. Mindenkiben őt láttam, mindenkiben őt kerestem. Úgy hittem örökre egyedül maradok. Elköltöztem anyáméktól egy erdei faházba. Nem túl nagy, de nekem elég. Hangulatos, sosem voltam a csicsázgatás híve. Állásomként akkor, és még most is a rendőrség szolgál. Nem nyomozgatok, nincs egyenruhám, csupán a papírmunkát végzem. Átvizsgálom az aktákat, a helyszínekről szerzett mintákat és egyéb nyomokat nézem át, de semmi több. Ebből eleget megtudok a gyanúsítottakról is, akik sok esetben vámpírok. Ez a munka az én feladatomat is segíti. Nincs sok fegyverem, csak a legszükségesebbeket tartom magamnál, mint például egy-két karó, két ezüst pisztoly és egy csuklóra csatolható számszeríj. Nekem ez így tökéletesen elég. A nőkkel még mindig nem ápolok túl jó kapcsolatot, még négy év után sem tudtam kiverni a fejemből Alice-t és van egy olyan érzésem, nem is lesz más, aki helyettesíteni tudná. Azért csak keresgélek, nézelődök, hátha akad valaki, aki be tudná tölteni azt a hatalmas űrt a szívemben, amit hajdani vámpír szerelmem okozott.