Glenda Hawkins
"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Teljes név: Glenda Hawkins
Becenév: Glenda
Kor: 17
Születési idő/hely: 1993. júlisu 24. / Counterbrick, Kanada
Faj: halandó
Nem: lány
Foglalkozás: tanuló
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Édesapa: Eric Hawkins | 45 | semleges |
Édesanya: | Melani Hawkins | 43 | nagyon jó |
Testvér(ek): | Kevin Hawkins | 19 | nagyon jó |
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jellem: Nagyon visszahúzódott és félénk vagyok. Utálom, ha valaki durván bánik valakivel. Számomra a családom a legfontosabbak, úgy érzem, hogy értük bármire képes lennék. Szeretek segíteni másokon, és ha egyszer tudok, akkor meg is teszem. Azt hiszem, hogy kedvesnek és csendesnek is mondhatom magam. A tanulás az egyik legfőbb elfoglaltságom. A szabadidőmben sokat táncolok, mert olyankor felszabadultabbnak érzem magam.
Kinézet: Hosszú szőke hajam van és zöld szemem. A testsúlyom és a magasságom olyan átlagos, bár én mindig kövérnek látom magam. Lehet, hogy ezért is szeretek ennyit táncolni. Mindig divatosan öltözök, de azért azt is nézem, hogy a ruha, ami rajtam van kényelmes legyen. Imádok minden egyes ékszert, és azokat is mindig úgy válogatom, hogy találjon az öltözékemmel.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Előtörténet:1993. nyarán születtem Counterbrick - ben , a Hawkins család második gyermekeként. A bátyám Kevin két évvel idősebb nálam, és különös módon már a születésem óta nagyon jól kijövünk egymással. Más testvérpárral ellentétben sosem verekedtünk, sőt még csak kiabálni sem kiabáltunk egymással. Mindig mindenen megtudtunk osztozni és mindig kiáltunk egymás mellett. Ahhoz képest, hogy fiú, nagyon jól ellehet beszélgetni vele. Néha sokkal jobban megbízok benne, mint az anyámba vagy akár a legjobb barátnőmben.
Anyám már akkor is egy étteremben dolgozott szakácsként, apámnak meg mindig más munkája volt, általában külföldön, ami miatt elég ritkán láttuk egymást, mivel mindig hónapokra ment el. Gyakran voltak anyagi problémáink, de attól eltérően soha semmiben nem szenvedtünk hiányt. Anya mindig úgy csinálta, hogy Kevinnek meg nekem jó legyen.
Az óvodában nagyon csendes voltam, és a bátyámon kívül senki mással nem játszottam. Sosem babáztam a többi lánnyal, inkább Kevinnel kocsikáztam. Anya persze örült ennek az egésznek, mert mindig is attól félt, hogy nem leszünk jó testvérek. Bár nem értem, hogy miért.
Az első iskolai napomon megtaláltam a helyem a könyvek világában. Kevinnel ellentétben én rengeteget tanultam, aminek a szüleim nagyon örültek. Azt hitték, hogy majd talán én vihetem valamire, és lesz belőlem valami. Persze Kevinben is bíztak, hogy egyszer majd Ő is komolyabban veszi a tanulást, de azt remélték, hogy legalább én.... Csakhogy 12 éves koromban teljesen megváltoztam. Mintha kicseréltek volna. Minden ostobaságban részt vettem. Cigiztem, lógtam az órákról, többször voltam az igazgatóságon lopás miatt, és természetesen már a tanulás sem érdekelt. Kevin próbált engem lefékezni, de mivel belőle sem kellett kettő, mindig nem tudott vigyázni rám. Megvolt neki is a külön bandája, és nekem is. Egy idő után már a szüleink sem bírtak velünk. Ha egyszer szobafogságot kaptunk elszöktünk, mire Ők halálra aggódtak magukat. Ütni persze sosem ütöttek minket, mert anya mindig azt mondta, hogy az nem segít semmit, ha egy gyereket megvernek. Ezt kihasználva, bármire képesek voltunk.
Mikor betöltöttem a 14 évet, az életem hirtelen nagy fordulatot vett. Akkorra már teljesen el voltam kanászosodva. Senkivel nem törődtem csak magammal. Sokszor még otthonról is loptam pénzt, hogy tudjak magamnak cigit venni, pedig nagyon jól tudtam, hogy néha anya azért nem evett, hogy Kevinnek meg nekem legyen, amit megegyünk. Állandóan a fiúkkal lógtam. Kevin persze sokszor volt féltékeny....legalábbis én azt hittem, hogy az. Közben végig csak védeni akart, és felvilágosítani arról, hogy rossz társaságba keveredtem. Én sosem hittem neki, és ennek meg is lett a következménye. Olyan dolog történt velem, ami teljesen megváltoztatott.....
Elhívtak egy buliba, ahová természetesen szó nélkül igent mondtam. Anya persze nem engedett el, így szokás szerint oda is elszöktem. Kevin megpróbált megakadályozni, de én nem hallgattam rá. Azt azóta is bánom.
A buli nagyon jó volt....egészen addig, míg meg nem ismertem egy Adam nevű srácot. Azt hittem, hogy valóban tetszem neki, közben csak szórakozni akart. Valahogy elintézte, hogy kettesben maradjunk, és azt szerette volna, ha odaadom magam neki. Persze visszautasítottam és haza akartam menni, de nem engedett....és megtörtén az, ami miatt teljesen tönkre ment az életem. Megerőszakolt. Az volt életem legkeservesebb és legrosszabb bulija.
Másnap reggel szégyelltem hazamenni és az anyám szemébe nézni, de mégis megtettem. Anya szemein hatalmas karikák voltak, amiről rögtön tudtam, hogy aggódott miattam. Még csak annyira sem vettem a fáradságot, hogy legalább bocsánatot kérjek. Csak sírva a szobámba rohantam. Elhatároztam, hogy soha senkinek nem fogom megmondani, hogy mi történt, csakhogy másnapra már az egész suli arról pletykált. Természetesen a Kevin fülébe is eljutott. Az volt az egyik dolog amit nem akartam. Azt, hogy Ő is megtudja. Tudtam, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem veri Adam-et.... mert megtette. Mintha az bármit is megváltoztatott volna. De nagy szerencsémre legalább anyának és apának nem jutott a fülébe.
Így sikerült megváltoznom....Kevin segítségével leszoktam a cigiről, nem lógtam többet, nem loptam, nem jártam bulikba, kedvesebb lettem a családommal, és ismét kitűnő tanuló lettem. Eltávolodtam a fiúktól, és nem bíztam senkiben. A szüleim persze nem értették ezt a nagy változást, de legalább nem voltak miattam többet csalódottak. Tudtam, hogy ismét büszkék rám.
Alíg egy fél év elteltével kiderült, hogy anyának rákja van, és már nem lehet gyógyítani. Mindez engem nagyon megviselt, de elhatároztam, hogy segítek neki mindenben, amiben csak tudok. Néha mikor rosszul érzi magát bemegyek helyette dolgozni, miközben a tanulás sem hanyagolom. Úgy érzem, hogy a viselkedésem után ez a minimum.
Szomb. Május 28, 2011 12:33 am by 
Tárgy: Glenda Hawkins 
Azért a kedveskedéssel vigyázz erre, nem mindenki fogja viszonozni 
