Régi romok

2011-et írunk, Counterbrickben (Kanada) minden zajos, veszélyes, mint mindig. Az emberek estéiket szórakozóhelyeken, bulikban töltik, napközben pedig serényen dolgoznak, hogy el tudják tartani családjukat, esetleg csak magukat. De mit sem sejtenek arról, hogy körülöttük vámpírok élnek. Az éjszaka lényei köztük mászkálnak, többségük hidegvérű gyilkos, akik könnyű …

Tárgy: Régi romok Vas. Május 29, 2011 2:25 am

Tárgy: Re: Régi romok Kedd Május 31, 2011 7:44 am

Liliann Leila Bright

/A mai napom sem volt más, mint a többi. Egész este olvastam, mert nem tudtam mit csinálni. Általában kimegyek és keresek egy embert, akivel elszórakozhatok, de most nem volt kedvem hozzá. Na nem mintha olyan lennék, aki csak úgy kihasznál mindenkit meg játszadozik velük. Nem, ez nálam ritkaság. Ezért is nem csatlakoztam a Sabbatba. Feleslegesnek tartom az eszeveszett gyilkolászásukat, viszont a Kamarilla tagjai sem túl meggyőzőek. Hogy állaton éljek az örökkévalóságig? Na ne, ezt ők sem gondolhatják komolyan. Ezért mentem függetlenbe. Igazából ezt tartom a legjobb helynek egy vámpír számára. Azt eszel mindig, amit akarsz, cserébe pedig csak kitartás kérnek mellettük. Ez felőlem biztosan meglesz, mivel semmi esetre sem cserélném le őket. A könyvem egy férfiről szólt, aki kiutazott egy lakatlan szigetre a lányával és miután elindult segítségért a tengeren, valahogy elkeveredett, a kislány pedig egyedül maradt és próbált valahogy megélni. Elég nagy h*lyeségnek tartom, de végül is egyszer jó elolvasni. Aztán ezzel elvoltam olyan hajnali ötig. Napfelkelte...hogy rühellem azt is. De el kell viselnem. A nap többi részét unatkozva töltöttem, mert mit csinálhat egy vámpír fényes nappal? Az ágyon feküdtem, tv-t néztem, ittam pár pohár vért. Vadászhattam volna, de istenem az a h*lye nap. Minek lett az egyáltalán? Nem tudják az emberek, hogy mennyivel jobb az éjszaka? A hold sokkal szimpatikusabb égitest. Aztán végre valahára lenyugodott a nap, én pedig kiszabadultam a "cellámból". Gondolkozás nélkül indultam el a romok felé. Ritkán megyek oda és most valami újdonságra vágytam. Talán még össze is futok valakivel, de az se nagy gond, ha nem. Kis srácként is mindig elvoltam egyedül, nem kellett a társaság, de mivel Marcus ott volt, ilyenre nem nagyon volt példa. A romokhoz érve nem az a látvány fogadott, mint amire számítottam. Szinte alig maradt meg valami az épületből, nem is nevezhető romnak csak pár tégladarabnak. Mindegy, sétálgattam kicsit körülötte, szétnéztem a környékén is, az erdőben, aztán csak szimplán leültem egy kőre és lábammal ütemesen dobolva a főben egy nótát kezdtem dúdolni, amit még tíz évesen tanítottak velünk a tanárok./

Tárgy: Re: Régi romok Kedd Május 31, 2011 8:02 am

Roy édes

/Hosszadalmas nappalok,annál rövidebb éjszakák...Hogy én nem voltam ezekrét oda,az is biztos.Ki volt az az ostoba,aki ezt fel találta...Miket is szerethetnek ezek az egyszerű halandók a nappalban..Hisz akkor még normálisan enni,sőt szórakozni sem lehet..Csak feküdtem durcás arcal az ágyon,majd mikor sötétedni kezdett,akkor hirtelen felugrottam,és felöltöztem....Most jött el az az idő,hogy keressek egy kis szórakozást magamnak..Már épp itt volt az ideje,hogy nyugovóra menyjen az a h*lye Nap...Csak álltam a szekrény előtt,mert nem tudtam,mit vegyek fel..Bár olyan mindegy is volt,hisz csak szórakozni megyek,egy emberrel.Felvettem a sötétkék farmer csípőnadrágom,hozzá való fekete blúzzal,s egy fekete bőr kabátot..Tipikus Liliann-os felöltözés..Hajm göndör fürtökben omlott vállaimra.Kiléptem az utcára,majd beleszippantottam a levegőbe.../
Micsoda illat...
/Gondoltam,majd egy magabiztos mosollyal lassan,de kecsesen elkezdtem sétálni.Azt még magam sem tudtam,hogy merre,hisz nem rég érkeztem meg..Én vagyok az új hal a városban..Lábaim egy régi romhoz vezettek,bár nem tudom,hogy ez most egy régi épület volt,vagy csak valami buta ember ide pakolt néhány téglát,hogy romnak tűnjön...Ez az,ami nem is érdekelt.A romoknál észre vettem egy alakot..Nem ember volt../
Na enyit a jó étvágyamnak..
/Túl sokat gondolkozom mostanában,s ez baj..Talán nem vagyok formában,de se baj..Én vagyok mag a megtestesített gonoszság.Nesztelen léptekke közelebb mentem az alakhoz,majd füléhez hajoltam,s megijesztettem./
-Buu....
/Mondtam halk hangon,majd vártam a férfi reakcióját,de mire megfordult volna én már előtte is teremtem,s a szemeit néztem...Játszadozzunk egy kicsit...Nem ember,de legalább valaki,aki el tud szórakoztatni engem..Még mindig az idegen alakot fürkésztem igéző sötét tekintetemmel,s vártam annak hirtelen reakcióját./

Tárgy: Re: Régi romok Kedd Május 31, 2011 8:36 am

Liliann, Drága

/Már épp a dal közepénél tartottam, mikor valaki megijesztett. Na jó, csak próbálkozott. H*lyének nézhetnek, de süketnek? Azt már nem. Már akkor hallottam, hogy valaki járkál erre, mikor még több száz méterrel messzebb volt. Bizony, a vámpírságban az a jó, hogy egy csomó érzékszerved felerősödik, köztük a hallással is. Fejemet próbálnám felém fordítani, de egy szempillantás alatt termett előttem. Vámpír, ebben már akkor biztos voltam, ezért csak elmosolyodtam és végig néztem rajta. Mondjuk úgy, nem rossz. Valamiért a szőke lányok mindig jobban lázba hoztak, így túl nagy hatással nem volt rám, viszont meglehetősen szép. Felnéztem rá, mert fölöttem állt, ami kifejezetten idegesített. Utáltam, ha egy lány néz le rám vagy akár magasabb nálam, ami ritka eset, de ha mondjuk lépcsőn állok meg vele vagy ilyen helyzet adódik, az rettentő idegesítő. Nagyot sóhajtottam és felálltam, mire máris vagy tíz centivel fölé tornyosultam. Elégedettségem jeléül karjaimat összefontam mellkasom előtt és felvonva egyik szemöldököm néztem arcát./
-Nem mondták még, hogy ne ijesztgess vámpírokat, mert a végén rosszul jársz?
/Kérdeztem egy öntelt vigyorral az arcomon, ami nálam ritkaság, de úgy néz ki van mikor előbukkan. Ha úgy kívánja a helyzet...Elkezdtem sétálgatni körülötte, remélve talán egy picit idegesíteni fogja. Egyik rossz tulajdonságom, hogy szeretek belekötni, szeretem piszkálni az embereket. Az olyan mókás, ha mérgesek./
-Most komolyan azt hitted, hogy megijedek?
/Kérdeztem és megálltam háta mögött. Félre billentettem fejemet és úgy néztem le rá, mosolyogva, mintha olyan érdekesnek találnám feje búbját. Nyakához hajoltam, majd halkan megszólaltam./
-Finom illatod van...vámpír. A sok rossz szokásom közül az egyik az, hogy imádom a nők illatát. Szeretek elmenni mellettük és csak érezni mindnek milyen finom illata van.
/Vigyorogtam és újra elé értem. Szemeiből próbáltam valamit kiolvasni, de mindhiába. Üres tekintettel bámult rám, csak magam láttam tükröződni a két szempárban./

Tárgy: Re: Régi romok Kedd Május 31, 2011 9:04 am

Roy édes

/Magabiztos voltam abban,hogy legalább felidegesíteni sikerül..De hiába..Egy vámpírt sokkal nehezebb felidegesíteni,mint egy embert..Ez a legjobb rész a dolgokban..Tovább provokálhatom,mivel tovább bírja..Csak egy önelégült mosoly ült az arcomon...Majd mikor ő is felállt hát nem voltam meglepődve.Szinte tudtam,hogy magasabb lesz mint én.Hiába...Engem ilyen törpére csináltak még annó 79 évvel ezelőtt.De régen is volt..Néha eszembe jutnak a régi kicsapongások,meg az,hogy hála apámnak én örökre fiatal maradok.Volt valami a vámpír tekintetében ami megfogott.De minek is fecsegek itt össze vissza,hisz itt az ideje,hogy meg tudj ki is vagyok én valójában.../
-Hmm...Ezzel csak nem arra akarsz kilyukadni,hogy meg kellene ilyednem tőled.?
/Ez vicces..Talán azt hiszi,meg fogok ijedni tőle..Nem olyan fából faragtak engem.Bírom a kiképzést..Mint azt már mondtam,nem vagyok ijedős fajta.Engem a gonoszság és a fájdalamt okozni akarás fűt.Nem volt a Sabbat klán tagja,hisz nem is láttam még őt életemben egyszer se.Bár lehet hogy épp a tagja,csak nem volt alkalmunk találkozni..Milyen kár,hogy ilyen szép szemű vámpírt kell most idegesítenem./
-Hinni nem szokásom,édes.Mondjuk inkább azt,hogy mertem remélni..De te is tudod,ha nem lennél.vámpír,akkor meg ijedtél volna.De a kifinomult hallásod segítségével már több száz méterről kihallgathattad,hogy jövök.
/Mondtam neki provokatív hangon,majd mikor elkezdett körülöttem sétálni,akkor gondolom azt hitte ezzel majd idegesíteni tud,de minden próbálkozás hiába.Engem nem lehet felidegesíteni akármivel.Főleg ezzel nem.Ha lenne szívem,talán még kedves is lennék..De hát ez van,ezt kell szeretni..Tartja a mondás.Mikor nyakamhoz hajolt,szinte felállt a hátmon az a bizonyos nem létező szőr is.Huncutul elmosolyodtam.Ha ezt egy ember nőnek mondta volna,valószínű,hogy már olvadozna,s a karjaiba fogná.De engem ez nem hatott meg.Lehenlete hűs volt./
-Ilyen illata csak egy nőnek van ebben a városban.Még pedig nekem.És hát ha tudnád nekem mi a rossz szokásom,talán már nem itt állnál előttem..
/Szemeim mintha lángra gyúltak volna.Szinte látni lehetett a pokol tüzét benne.Ez elüt az ő,mesébe illő kék szemeitől.Bár nem sok férfi mászkál ilyen tekintettel,de hisz mint azt mende-mondák tartják,a vámpírok emberfeltti szépséggel rendelkeznek.Itt az élő példa én vagyok.Közelebb léptem hozzá,majd ismét füléhez hajoltam,s elkezdtem neki bele suttogni.../
-Hozzak neked egy mókust vacsorára?
/Kérdeztem még mindig provokatívan,mert nem tudtam,hogy melyik klánba tartozik,s ezt próbáltam kideríteni...Nem is értem,hogy élhetnek állatokon a Kamarilla klén tagjai.Én biztos nem tudnám megszokni.Nekem az állatok vére édes kevés az életben maradáshoz.Megkerültem a vámpírt,majd leültem egy kődarabra,s lábaim keresztbe raktam.Imádtam a férfiakkal szórakozni,bár sose lett jó vége...Számukra.../
-Mondcsak vámpír....Neked neved is van,vagy csak simán hívjalak szúnyognak?
/Idgesíteni akartam,s amit akarok,előbb utóbb elérem.../

Tárgy: Re: Régi romok Szer. Jún. 01, 2011 7:45 am

Liliann

/Magamban igen jól szórakoztam a lányon. Látszólag idegesíteni próbált, teszem hozzá sikertelenül. Több kell ennél ahhoz, hogy én akár enyhén is, de felhúzzam magam. Teljesen nyugodtan álltam előtte, néha-néha elmosolyodtam, hogy ő lássa mennyire viccesnek találom az egészet. Bosszantás...de rég is csináltam már. Pedig pár éve még hobbi szinten űztem. Talán már ki is jöttem a gyakorlatból. Ideje lenne kicsit visszahozni a régi Royt./
-Megijedni? Tőlem? Az az igazság, hogy én tudom magamról, hogy nem vagyok egy ijesztő alak.
/Felnevettem, közben hajamba túrtam és tovább vizslattam szemeimmel a vékony női alakot./
-Sőt, amit azt illeti, ha akarnálak sem tudnálak megijeszteni. De nem érdekel. Vannak azért jól bevált módszereim, mint mindenki másnak. És igen, pontosan azért hallottalak meg, mert vámpírként igen jó hallással rendelkezem. És...
/Végig néztem rajta és egy csibészes mosollyal ajkaimon, megszólaltam./
-...a szemem is elég jó. Bár lehet, hogy javít a szemlélt alanyon valamit. Talán nem is olyan jó, csak én látom annak.
/Igazából nem is tudom már mit beszéltem. Próbáltam egy kis körítést vinni az egészhez, mert jó volna, ha kicsit sikerülne összezavarnom. Imádom, mikor értetlenül bámulnak rám, én meg nevethetek rajtuk közben azt ecsetelve, milyen tudatlanok. És valóban így van, mert nem önteltségből mondom, de én vagyok a legokosabb ember az egész városban, sőt az egész világon. Hogy miért? Mert rendkívül jó emberismerő vagyok, nekem nem lehet hazudni. Sok mindent megéltem már és tudom az emberek viselkedéséből, mi is játszódik le épp bennük. Na meg persze kitűnően hazudok. Nem egy ember mondta már, hogy ravasz vagyok. Bizony, ebben én sem kételkednék./
-Ahj na ne mondd, Kedves...Hát hol volnék? Mit csinálnál velem, amiből bajom származhatna?
/Odaléptem elé, kicsiit lentebb hajoltam, hogy szemeibe nézhessek, végül elmosolyodtam Éreztem leheletét ajkaimon, talán túl közelre merészkedtem./
-Tudod azt tartják, amelyik kutya ugat...az nem harap.
/Elnevettem magam és egy másodperc töredéke alatt kerültem újra a kő tetejére, amelyen akkor ültem, mikor "megzavart"./
-Mókust? Ugyan már...Komolyan egy szánalmas Kamarilla tagnak nézek ki? Na ne nevettess. Nem becsülöm alá őket, tulajdonképp semmi bajom a fajtájukkal, dehogy közéjük állni...még belegondolni is rossz.
/Úgy csináltam, mint aki nagyon megborzong, majd sétálgatni kezdtem a köveken, mint a kisgyerekek, ha unatkoznak, közben még egyensúlyoztam is kezeimmel./
-Emlékeztetnélek...hogy te is egy vagy a sok-sok szúnyog közül. Nevezzünk inkább moszkítónak...olyan vicces vagy, mint ez a név is.
/Felnevettem, rég volt ilyen felhőtlen jó kedvem./
-Megtiszteltetésben részesülsz...a nevem Roy Fredrick Kunterbeck. Áh...úgy szeretem így az egészet kimondani.
/Elvigyorodtam./
-Na és te? Mi az igazi neved, Ijesztgetős Moszkító?
/Kérdeztem és közben nevettem, végül már csak mosolyogtam. Nem tudtam mire lehet képes, de túlságosan úgy sem árthat. Olyat nekem nem lehet./

Tárgy: Re: Régi romok Szer. Jún. 01, 2011 8:58 am

Roy édes

/Biztos jól szórakozik.Én annál inkább...Minek jöttem ide?Csak az összetűzésbe keveredem,de hisz ezt imádtam,akkor meg minek ez a fellhajtás..Egyik szemöldököm felhúztam,majd elmosolyodtam a mondatain...Nagyon vicces volt./
-Khm...hát ha tudod magadról,akkor annak örülök,bár nem szívesen ábrándítalak ki,de az egód az nagyon nagy...
/Mondtam neki,majd felálltam a kőről,amin épp ültem,és körbe körbe járkáltam a Roy-nak bemutatkozott vámpírt,majd megálltam mellette,s az eget kezdtem nézni...Telihold volt..Gyönyörű.Pont vadászni való éjjel volt./
-Mi nem is olyan jó?Hát a látásod az nem biztos hogy a legmegfelelőbb...
Kékszemű bájgúnár...
/Gondoltam magamban,majd flegmán rá néztem,s úgy döntöttem,hogy itt az ideje,hogy bekeményítsek..Csak cukkoljon,meglátjuk meddig bírja,hisz én nem vagyok az a gyorsan haragvó típus./
-Ne akard tudni,hogy mit csinálnék veled...Az legyen az én kis titkom.
/Gúnyosan mondtam neki,majd leültem a kő mellé,s csak bámultam rá,majd elgondolkodtam,mit is tegyek vele./
-Szóval nem élsz szőrös állatokon..Ez egy jó pont nálam...
/Még hogy én moszkító..Ez már felháborító..Meg hogy érezzem magam megtisztelve..Még mit nem...Felálltam,elé sétáltam bájosan,amjd szemébe néztem../
-Liliann Leila Bright a nevem..Én lehet hogy moszkító vagyok,de te egy óriási nagy szúnyog....
/Mondtam,majd egy egyszerű mozdulattal elkaptam a torkát és a legközelebbi fához vágtam.../
-Még mindig viccesnek találsz?
/Kezdtem bepipulni,de hisz ez van ha kigyúnolnak,vagy viccesnek tartanak./

Tárgy: Re: Régi romok Pént. Jún. 03, 2011 1:26 am

Liliann

/Felvont szemöldökkel néztem mit is hoz ki csipkelődésemből, de azt kell mondjam igen kiábrándítóak voltak megjegyzései. Az még hagyján, hogy nem idegesített fel, de még csak rossz érzés sem fogott el. Igaz, nem az a legfőbb célom nekem sem, hogy akár testi, akár lelki fájdalmat okozzak ennek a lehetetlen nőszemélynek, de azt hiszem vele ellentétben, nekem sikerült felbosszantanom, még ha csak igen kis mértékben is./
-Tudok az egómról és szerintem nem túl nagy. Lehetne még azt növelni, de te úgy látom csak a rombolását akarod elérni, hozzáteszem kilátástalan a helyzet.
/Kacsintottam rá, de nem is tartottam hosszú szünetet, inkább folytattam./
-A látásom meg...hibátlan. Az egyetlen baja az lehet, hogy túl sok javult és még a csúnyát is szépnek látom...
/Céloztam és jót nevettem rajta. Nem volt csúnya, egyáltalán, de erről neki nem kellett tudnia. Jobb azt hiszi, hogy közömbös, sőt egyáltalán nem szimpatikus számomra, minthogy azt mondjam, igazán jó társaságnak gondolom. Sosem voltam az, aki hamar feladta és most sem fogom. Ha csipkelődik, hát nem hagyom magam. Kicsit elgondolkoztam, így csak akkor kaptam észbe, mikor orromnál fogva egy fának vezetett. Nem fájt, áh, cseppet sem, viszont végig mosolyogtam és még meg dörzsöltem az inger érte területet orrnyergemen./
-Áu...
/Ejtettem ki vigyorogva, puszta gúnyolódás céljából. Felnéztem a Holdra. Már el is felejtettem, hogy éjszaka van. Manapság sokszor már az estétek is nappaloknak látom, hisz csak a sötétben járok ki mindenhova. Nem veszem úgy, mintha örök sötétségben kellene élnem. Olyan, mintha...én dönteném el, mikor van nappal és mikor éjszaka. Érdekes...meg sokak szerint butaság, de sosem voltam egy épelméjű ember./
-Csak ennyire telik, Kedves? Azt hittem lesz egy kis harapdosás az izgalom kedvéért, de...azt hiszem még elég fiatal vámpír lehetsz, ha nem futja többre.
/Szám sarkában öntelt vigyor bujkált, amit próbáltam elrejteni, de nem igazán ment. Egy pillanatra félre néztem, az erdő sötétjét bámultam, ami pár száz méterrel odébb volt, de innen is jól kivehettem, ahogy a fák sűrűsödni kezdenek és erdővé állnak össze. Aztán hirtelen vissza vezettem rá tekintetem és elrugaszkodva a talajtól rávetettem magam, természetesen a földre érkezve. Csípőjére ültem, így is lefogva, kezeimet pedig bilincsként kulcsoltam csuklójára és jó erősen a földhöz szegeztem azokat./
-Na majd megtanítalak én pár dologra.
/Elhúztam számat, ami egy újabb elfojtott mosoly jele volt csupán. Egyenesen a sötét szempárba néztem, szinte látni véltem, ahogy a harag vagy netán gonoszság, felcsillant benne. Csak még jobban szórakoztam rajta. Lassan hajoltam nyakához, eszem ágában sem volt megharapni, csak kicsit incselkedni akartam./
-Azt mondják a vámpírok vére közel sem olyan finom és élettel teli, mint az embereké.
/Jegyeztem meg és közben éreztem, ahogy orromba szökik édes illata. Csibészes mosoly ült ki arcomra./
-Mégis mindenki harapdálja a másikat. Miért van ez?
/Elnevettem magam. Valóban sok ilyesmit hallottam, hogy vámpírok közt is gyakori a harapás. Természetesen nem táplálkozás, csupán örömszerzés céljából. Még sosem ittam vámpírvért, hozzáteszem nem is kívánom. Valahogy nem vonz a dolog, hogy egy fajtársam véréből kortyolgassak. Na meg a több száz évesek? Alvadt vér folyik az ereikben vagy mi? Fuj...nem valami étvágygerjesztő. Óvatosan elnyíltak ajkaim és megharaptam nyakát, persze nem úgy, hogy felszakadjon vékony bőre, egyszerűen csak mókás volt./
-Mi lenne ha kortyolnék párat?

Tárgy: Re: Régi romok Hétf. Jún. 06, 2011 6:42 am

Roy neharagudj a késésért:

/Pasik....Mindegyiknek csak a szája nagy...Lehetetlen egy pasival közös pontra jutni.És ő vele meg főleg..Ennyi ismerkedés nekem bőven elég volt ahhoz,hogy tudjam,milyen is ő.Két szót ismerek erre...Még pedig a egoistát és a beképzeltet.Nem tudom miért ez a két szó jutott eszembe.Talán,mert igazam volt,mind álltalában./
-Semmi bajom az egóddal,viszont azért csak elérem,hogy meg karcoljam.
/Mondtam neki kacéran,majd szám oldalában megjelent egy mosoly,ami inkább tűnt gonosznak mint kedvesnek.Szemeim megforgattam majd ismét megszólaltam./
-De régen hordtál szemüveget nem?Vagy talán most is van,csak nem akarod hordani.
/Folytattam a provokálást.A célzásra meg visszatérve.Tudom,hogy csak provokálni akar ezzel,hisz tudom magamról,s ő is tudja,hogy gyönyörű vagyok.Csak ő nem akarta ezt bevallani.Félt,hogy még én is mondok neki olyat,ami igaz,s ezt nem akartam.Jobb ha azt hiszsi,hogy nem érdekel./
-Nem fájt ez neked,viszont ki mondta,hogy fájdalamt akarok okozni.Az még odébb van.
/Gúnyosan néztem rá,majd mikor le fiatalozott,akkor betelt a pohár.Nem tudom,hogy ő hány éve vámpír,de nem is nagyon érdekel.Engem inkább az érdekelt,mit fog ezek után tenni./
-Egy szóval sem mondtam,hogy nem fogok harapni.Fiatal?Ezt te sem gondolhatod komolyan.Mondjuk úgy,hogy középosztály.De te sem lehetsz valami hű de öreg.
/Vágtam neki vissza.Majd hirtelen a földön találtam magam.Rajtam ült Roy,és én csak hangosan felnevettemNem tudtam,mit akar csinálni,de hidegen hagyott.Sokkal inkább az én következő lépésemen gondolkodtam./
-Te csak ne tanítgass engem semmire...Eddig sem tette senki,most már felesleges lenne elkedzened.
/Mondtam,majd felhúzott szemöldökkel néztem,mikor a nyakamhoz hajolt.Jót szórakoztam rajta,mikor megkérdezte,miért is harapdálják más vámpírok egymást./
-Tudod,élvezetből teszik.Látod,megint tanultál valamit.
/Mondtam flegmán.Majd próbáltam kiszabadítani a szorításból kezeim,de nagyon erősen lefogta azt.Elővettem a bájosnak tűnő ártatlan kislány nézésem.Persze nem azért,hogy meghassa,csak most ahhoz volt kedvem.Mikor megharptam gyengén a nyakm,akkor csak felnevettem,majd a kérdésére mégjobban elnevettem magam.Hirtelen fordult a helyzet.Én voltam ő rajta,majd kezeit lefogva ahogy ő is tette megharaptam a nyakát,ami el is kezdett vérezni.Ajakimon Roy vére csillogott,majd elmosolyodtam./
-Én haraptalak meg,te erősebbet nem mertél harapni.

Tárgy: Re: Régi romok Szer. Jún. 08, 2011 4:58 am

Liliann

-Élvezetből? Mi abban az élvezet?
/Billentettem félre fejemet, mint aki igazán nem érti a dolgot. Már hogy lehetne élvezni valamit, ami...ami teljesen semleges dolognak bizonyul. A vámpírok vére tudtommal nem finom. Legalábbis nem annyira, mint az embereké. Elég régóta vagyok vámpír, ennek ellenére még sosem kóstoltam egyik fajtársam vérét sem. Valamiért nem is vonz a dolog. Pár másodpercbe telt csak, míg hirtelen én kerültem alulra. Elvigyorodtam és értetlenül bámultam Liliannre, hogy mit is akar. Valami oka biztos volt arra, hogy idejött hozzám. Még az is megfordult a fejemben, hogy ismer már valahonnan. Nem vagyok egy csendes, visszahúzódó srác, sokan ismernek. Több, mint valószínű, hogy így lehet. Egyedül az ébresztett bennem kételyeket, hogy mivel csak este vagyok igazán "aktív", talán még sem hallhatott rólam. De végül is ez nem fontos. Teljesen elmélyültem a mélybarna szempárban, tekintetem nyoma sem volt a komolytalanságnak, vidámságnak, helyét a csodálat vette át.
Aztán figyelmetlenségemet kihasználva, Liliann közelebb hajolt, amit már-már hagytam. Túlságosan elmélyültem szépségében. Még akkor sem értettem, hogy lehet valaki ennyire...ennyire természetellenesen gyönyörű. Ezelőtt sosem hittem, hogy van nő, aki tökéletes volna. Mindegyikben fel lehet fedezni apró hibákat, de benne...semmi. Bár ez nem mondható el természetéről, amin volna mit csiszolni. Nem is keveset. Ha csak a természetét nézem, talán egyenesen pimasznak találnám. Sőt, mi több tudatosan próbál felidegesíteni. Ennek ellenére bájosnak találtam, hogy ennyire hajt a semmiért, mivel azt az egy dolgot, amire most hajt, nem fogja elérni. Engem nehezen lehet felbőszíteni, viszont ha ez sikerül, akkor rendesen kikelek magamból.
Apró szúrást éreztem nyakamban. Az apró fogak egyre mélyebbre fúrják magukat húsomba. Ajkaimat meglepő módon halk nyögés hagyja el, majd arcomon mosoly villan. Éreztem, ahogy mohó kortyokban foszt meg véremtől, végül dolga végeztével hátrébb húzódik, ajkain pedig büszke mosoly tűnik fel. Mintha nyakam teljesen elzsibbadt volna, mozgatni kezdtem jobbra, majd balra. Furcsa érzés, bár le sem tagadhattam, hogy élveztem az egészet. /
-Legalább finom vagyok? Várj...ne mondd meg. Fogadjunk, hogy ilyen finom vámpírt még nem is kóstoltál.
/Elvigyorodtam, majd nagy lendületet véve hátára fordítottam, ajkaim pedig már le is csaptak ütőerére. Megbabonázva nyeltem a cseppet sem ízletes, bár annál inkább felvillanyozóbb nedűt. Valóban nem olyan, mint az embereké, de valamiért ezt is éppannyira lehet élvezni, mintha egy halandót harapnánk meg. Mintha feltöltődnénk energiával, viszont szomjunk nem csillapodik./
-Hmm...nem is rossz. Bár kicsit kesernyés a véred.
/Motyogtam, miközben visszahúztam fejemet, hogy arcának minden pontját láthassam. Nem tudtam betelni szépségével, bár próbáltam leplezni csodálatomat. Gondolkozás nélkül odahajoltam hozzá, vészesen közel arcához. Ajkait pár centi választotta el enyéimtől./
-Most komolyan...olyanok vagyunk, mint a gyerekek.
/Súgtam lassan szedve a levegőt, közben szám sarkában csibészes mosoly bujkált. Egy utolsó, röpke pillantást szánva még a csábító, rózsaszín ajkakra, finom, épphogy csak leheletnyi csókot hintettem rájuk, szája édeskés zamatát. Majd rákapva az új "ízre" hevesebb csókkal tapadtak ajkaim övéire. Végül hirtelenjébe felpattantam a földről, gondolva, Liliann elég mérges lehet./
-Ha még a véred is ilyen ízletes lenne...
/Nevettem fel és néztem le rá a földre, vajon mit reagál tettemre./

Tárgy: Re: Régi romok Csüt. Jún. 09, 2011 6:54 am

Roy

-Igen élvezetből.
/Mondtam neki még flegmán,majd mikor már megtettem,akkor ő sem ellenkezett.Bár minek is ellenkezett volna,hisz előbb vagy utóbb úgy is megharaptam volna.Felesleges lett volna neki.Vére az édes és a keserű keveréke volt.Csak nyeltem a vérét.majd végig nyaltam a szám,hogy ne legyen véres,bár valakik kifejezetten sexynek találták,ha véres a szám./
-Hát mit is mondjak?A véred az édes és a keserű keveréke.Ahogy mondod ilyen finom vámpírt még nem kóstoltam.
/Ezt fogalmam sem volt,hogy miért is mondom,de úgy éreztem,hogy ezt kell mondanom.Pedig nekem nem szabad ezt mondanom akárkinek.Hűségesnek kell lennem önmagamhoz,és nem véthetek hibát.Feladatom van,s ez ellnem nem tehetek semmit.Na jó...Egy kis kicsapongás még bele fér.Hirtelen ő is megharapott,amit furcsálltam,majd egy kicsit felszisszentem,s csak meredtem rám barna szemeimmel./
-Legalább élvezted?Hát tudod,aki már nem mai vámpír,annak előbb vagy utóbb keserű lesz a vére.
/Tudósítottam őt,hisz ki tudja hány éve vámpír.Meglepődtem.Nagoyn is.Tudtam,hogy nem fog tudni ellenállni nekem,s megcsókol.Először próbáltam ellökni magamtól,majd mikor hevesebben kezdett csókolni,akkor én is vissza csókoltam,és hagytam magam átadni neki.Pár perc múlva már vége is volt az egésznek.De kár,mert nagyon jól csókol.Finom../
-Hmmm...Ezt miért is kaptam?
/Kérdeztem tőle oldalra döntött össze ráncolt szemöldökkel,majd ismét megszólaltam./
-Hát drága,az én vérem sosem lesz már olyan édes,mint a csókom.
/Ábrándítottam őt ki,s bájosan elmosolyogtam,majd én csókoltam meg őt másodszor...Nem tudtam betelni vele,hisz nagyon jól csókolt.Én inkább szenvedélyesen csókoltam,hisz a vadság és a szenvedélyesség híve voltam.Ahyog a mondás is tartaj,kölcsön kenyér vissza jár./