Rose Hatthaway

Rose Hatthaway



"A halál soha nem a vég, csak kezdete egy új életnek!"

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Teljes név: Rose Hatthaway
Becenév: Rose, Ros, Rosy
Kor: 25 /18-nak néz ki/
Születési idő/hely: 1985. December. 10. London
Faj: Vámpír
Nem: Nő
Foglalkozás: Tánctanár
Klán Sabbat
Átváltozás: A barátom változtatott át 2008-ban, Londonban. Többi információ erről az előtörténetben.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Édesapa: James Hatthaway | 52 | Már nem tartom vele a kapcsolatot.|
Édesanya: | Scarlett Bennett Hatthaway| 49 |Szintén nem tartom vele a kapcsolatot már|
Testvér(ek): | - |
Egyéb hozzátartozók: | Charlotte Hatthaway| 7| lányom| Semleges, mert utoljára a 3.-ik születésnapján láttam. |

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jellem: Elég bonyolult személyiség vagyok. Mondhatnám azt is, hogy két egyéniség van bennem igazából . Mielőtt vámpír lettem volna, kedves, őszinte voltam. Viszont mostanra ahogy teltek az évek egy manipulatív önző és felszínes nő lettem. Utálom ha megmondják mit tegyek, ezzel együtt pedig szeretem magam irányítani az eseményeket. Veszélyes vagyok és nagyon makacs, emiatt is van, hogy néha előbb cselekedek mint gondolkodok. Nagyon eszes vagyok és van önuralmam, nem hagyom magam befolyásolni. Azt egyenesen utálom ha ellenkeznek velem vagy nemet mondanak nekem. Kedvemre játszadozok az emberekkel, főleg a férfiakkal. Első ránézésre egy ártatlan kis naiv lányt láttok, de ez csak a látszat. Imádok kacérkodni és játszani, az mintha erőt adna nekem.

Kinézet: A kinézetem sem egy minden napi nőhöz illik. Az arcom bájos, gyönyörű és ártatlan. A bőröm hófehér, mintha porcelánból lennék. A szemeim igézően barnák és bárkit képesek rabul ejteni. A hajam hosszú és olyan vörös mint egy igazi démonné, talán mert az is vagyok. A hajam eléggé változatos, van mikor egyenes és olykor pedig hullámos vagy éppen göndör. A kedvemtől függ, hogy milyen hajat csinálok magamnak. A sminkem is elég eredeti... kedvem szerint szoktam sminkelni magam. Az öltözékem meg egyenesen szexi és divatos. Szeretem magamra felhívni másokra a figyelmet.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Előtörténet:
1985. December. 10. London

A születésem napja egyben az a nap amikor minden megváltozott. A szüleim nagyon várták már a születésemet. Mióta a napvilágot megláttam azóta elkényeztettek és mindent megadtak nekem amit csak tudtak. Elég gazadagok volt így anyagilag nem szenvedtem semmiben sem hiányt. A szeretet.. mi is az szeretett valójában? Nos igen, szeretetet is minden téren megkaptam. Mindig is vigyáztak rám és óvtak engem. Fontos volt számukra az épségem és, hogy tanult és erkölcsös lány legyek. A neveltetésemre világ életemben ügyeltek. A szüleim persze szerettek, de nagyon erkölcsösek voltak és nem engedtek meg engedetlenséget. Persze a szüleim nagyon naivak voltak és én meg nagyon játékos voltam és nem szerettem már fiatal koromban sem ha megmondják mit tegyek. Még ha azok a szerető nevelőim is voltak.

2001. Szeptember. 12. London

Ez a nap volt az egyik legfontosabb nap az életemben. 16 éves lettem és az volt a kívánságom, hogy a szüleim rendezzenek egy bulit. És hát szerencsére és mivel én voltam az egyetlen gyermekük így megtették amire kértem őket. Tökéletesen tanultam, erkölcsös lányt láttak bennem, amilyennek neveltek engem. Viszont ebben az egyenletben egy baj volt. Erkölcsösnek erkölcsös lány vagyok csak attól függ, hogy honnan nézzük a dolgokat. Milyen is voltam? A szüleim neveltetésének hála egy aranyos, bájos és kedves lány voltam aki mindenkihez volt egy szép szava. Viszont ott bujkált már akkor is bennem a kis ördög. Látszatra egy tündéri és ártatlan angyalka vagyok, de belülről már most egy ördögöcske. A szüleim a naivitásukról voltak híresek, minden egyes apró szavamat elhitték nekem. Én voltam a kislányuk még mindig és úgy neveltek, hogy ne hazudjak és valójában nem is hazudtam inkább csak nem mondtam igazat. Igazából mikor a szüleim nem látták szerettem a barátaimmal lenni és bulikba járni. A pasikkal flörtölni és nem elkötelezni magam. Utáltam ha leköt valami vagy valaki. Imádtam ha veszélyes helyzetekbe kerül sőt mintha kerestem volna azokat a helyzeteket. A szüleim persze minderről nem tudtak semmit, mert biztosan szobafogságra ítélnének engem.

2003. Julius. 10. London.

Az elkövetkezendő napok nagyon fontosak voltak a számomra. Megismerkedtem egy helyes sráccal sőt még enyhén is fogalmaztam. Ő volt a legtökéletesebb az életemben, a szüleim persze elsőre nem engedték, hogy kapcsolatba bonyolódjak vele mert féltettek, de aztán sikerült őket meggyőznöm. Az életem harmóniában volt, remekül éreztem magam és soha nem akartam már más sráccal kacérkodni. Nem szerettem a kötöttségeket, de ő elérte, hogy ne érdekeljen ez és beleszerettem akaratom ellenére. Hihetetlen volt számomra, hogy beleszerettem valakibe pláne azok után, hogy mennyire sráccal csak játszadoztam. Minden szép és jó volt míg el nem töltöttem vele egy csodálatos éjszakát... annak az éjszakának következménye is lett. 18 éves lettem mikor teherbe estem attól akibe beleszerettem. Fontos személyt töltött be az életemben, de miután azt akarta, hogy ne szülessen meg a gyerek mindent elrontott és soha nem akartam többé látni. Megváltoztam teljesen mintha nem is én lennék, de meg volt még belül a kedvességem és a szelídségem. Miután megszületett a kislányom Charlotte, úgy döntöttem, hogy nem én fogom felnevelni hanem az anyámnak adom míg kész nem leszek arra, hogy őt neveljem. Elvégeztem az iskolát tökéletes tanulmányi eredménnyel. Közben a szüleimmel eltávolodtunk egymástól, mert csalódtak bennem. Nem hitték volna, hogy ilyen erkölcstelen leszek. Mindeközben megismerkedtem egy sráccal, de nem éltem magam teljesen bele, mert nem akartam szenvedni megint csak. Éreztem valamit iránta, de szerelmét még nem, de így is lefeküdtem vele. Viszont ez az éjszaka nem várt fordulatokat váltott ki a számomra.

2003. Augusztus. 5.

Tragédia volt számomra az az éjszaka, nem hittem volna, hogy valaha is ez fog velem történni. Az éjszaka csodálatos volt, de viszont a nyakamon hirtelen megéreztem a fogai nyomát és megharapott. Eléggé fájt és már szinte azt se tudtam hol vagyok. Kis idő múlva a saját vérével kezdett el engem itatni, a forró vérével ami az egész testemen keresztül áramlott. Egyszerűen egyben undorodtam tőle, de éreztem, hogy kell nekem és nem bírom abba hagyni az ívást belőle. Másnap ébredtem fel egy házban ami nem a saját házam volt. Egy sötét szobában ébredtem fel ahol nem volt senki sem, elakartam húzni a redőnyt és ahogy ezt megcsináltam láttam, hogy éjszaka van. Próbáltam visszaemlékezni mi történt előző éjszaka velem és Eric Night-al. Eric Night egy igazi rossz fiú, akiről már messziről látszik, hogy veszélyes, és épp ezért kavartam is vele. Kezdtem érezni valamit iránta és azért feküdtem le vele. Nem mondanám, hogy szerelmet, de már közelítettem felé. Aztán történt ez, amit még magam sem történt micsoda az. Hirtelen Eric állt előttem, az a srác aki miatt az érzelmeim megkavarodtak. Elmagyarázott mindent szóról szóra, de nem hittem neki. Elárulta, hogy vámpírt csinált belőlem, mert így látta élvezetesebbnek. Alig hittem neki, de aztán megharapta a saját kezét és a vér elkezdett peregni a kezéből. Amikor ezt láttam éreztem, hogy alig tudok ellenállni neki. Eric hangjára lettem figyelmes és már csak arra eszméltem rá, hogy a véréből iszok. Alig tudtam elhinni, hogy vámpír lett belőle. Lassan beleszerettem a teremtőmbe és ez hiba volt hiszen utáltam amiért ezt tette velem, hogy megölt. Elakartam menni a közeléből mielőtt, utáltam és egyben gyűlöltem is őt. De ott volt, hogy a gyülőlettem vegyült a szerelemmel is. Egy éjszaka úgy döntöttem elmegyek, nem akartam vele lenni, tudtam ha megtudja akkor meg fog keresni és nem szívesen látnám a következményeit. Elköltöztem egy másik városba és új életet kezdtem. Megváltoztam teljesen, hideg, számító és önző nő lettem. Mindenkit tudok manipulálni kedvemre és nem szeretem ha ellent mondanak nekem. De milyen is az életem? Nem hiszem, hogy tudni akarjátok, de ha ilyen szépen néztek rám akkor jó elmondom. Emberi vérrel táplálkozom és nem érdekel kit bántok. Csak az a lényeg, hogy vérhez jussak. A szüleimmel egyáltalán nem tartottam a kapcsolatot, de ez nem is bántott. Egyedül az bántott, hogy Charlotte-ot nem láttam a lányomat akit mindennél jobban szeretek. Eléggé tudom már kontrollálni az erőmet és tudom, hogy képes vagyok felnevelni Charlotte-ot, anélkül, hogy bántam őt. Charlotte már hét éves és elég idős, hogy velem legyen az anyjával. Eldöntöttem, hogy magamhoz fogom venni őt. De addig is élni fogom itt a szokványos életemet.