Twice's bar

/Stevan most érkezett ide erre a helyre kíváncsisága vezette arra, hogy most ide jöjjön, de tudta, hogy nem lesz másabb itt sem mint máshol. Ugyan úgy meg fogja unni a dolgot mind eddig, hosszú élete alatt körbe járta már az egész világot. Éjszaka indult, testén egy fekete köpeny volt lehet, hogy egy kicsit feltűnő, de ez őt annál jobban nem is érdekli, már rég el telt az az időszak amikor érdekelte a halandók véleménye. Azzal a gondolattal indult el, hogy talán egy kicsit vacsi is kerül a mai menüre. Azon gondolkodott, hogy hova menjen ahol igazán megismeri a város életét, próbál beilleszkedni ide, hogy ne legyen annyira különc. Arra gondolt, hogy jó lesz elmenni valami szórakozó hely féleségre, az éjszaka sötét volt, amit Stevan szeret mert valahogy a sötétségben jobban érzi magát. Viszont próbálja fönt tartani az egyensúly önmagában, hogy a gonosz ne tudják eluralkodni teljesen rajta erre szolgál a vallása. A buddhizmus teljesen más, mint a többi vallás akár a kereszténység akár az iszlám. A buddhizmus merőben más, mint más vallások. Egy bár fele közelít nevére nem nagyon figyelt oda, hisz neki annyira mindegy kíváncsi az itteni emberekre, de legfőképpen a vérükre. Viszont most nem a legfontosabb dolog számára, hogy vadásszon, úgy is eljötte előtt táplálkozott annyira nincsen szüksége rá. Lassan bemegy a bárba körül néz, hogy netán látta ismerőst, nem látott senkit ennek egy kissé örül is mert mások számára nem éppen vonzó személyiség mindig is egyedül élt. Főleg más vámpírokkal nincsen jó kapcsolatban, sosem jött ki jól másokkal csak is a Mesterével. Oda megy a pulthoz köpenye utána lobban, megállt egy pillanatra míg jobban körül nézett ekkor szeretné kiszemelni áldozatát. Megölni nem szeretni nem szeretne senkit minek is tenne olyat? Elég ha csupán a vérét elveszi annyit amire szükség van majd elveszi emlékeit és nincsen több gond. Ha valakit megöl Stevan akkor még annak a holtestével is foglalkoznia kell, és így nem kell gondja legyen rá. Ahogy végig néz a tömegen, a nem dohányzó asztalnál egy szőke nőt pillant meg. Azt hiszi Stevan most erre az éjszakára meg fog felelni neki, de ha nem kell akkor nem fogja bántani úgy is nem régen érkezett ide a városba. Nem lenne a legjobb dolog Stevan számára, ha már első nap gyilkossági ügybe keveredne, mert ahogy észre vette nem is olyan hatalmas ez a város és legtöbben ismerik egymást hamar föltűnne ha hiányzik egy ilyen szépség. Nem foglalkoztatja Stevant a lány szépsége, azt azért látja, hogy nem éppen egy közönséges lány, hisz szépsége elámító. Lassú létekkel közeledni kezd a lány asztalához a kiszolgáló éppen akkor viszi ki neki a kért italt. Steven nem zavartatja magát, de azért az udvariasság kedvéért meg fogja kérdezni tőle, hogy leül-hete az asztalhoz nem szeretné őt elrémíteni. Mikor az asztalhoz érkezett a lány mellett megáll majd megszólal egy kissé vastag hangon, de arcára kényszerített egy mosolyt, hogy egy picit kedvesnek is látszódjon./
– Üdvözlöm a hölgyet, netán ha nemgond leülhetek az asztalhoz?
/Kérdezte tőle udvariasan még a mai napig is meg tud lepődni azon, hogy mennyire kétszínű tud lenni, hiszen gondolatai éppen arról szólnak mi lenne ha ott lennének egy sötét sikátorba ketten és itt meg beszél vele szépen mintha csak egy ártatlan kisaggyal lenne. Majd egy két másodperc múlva újra megszólal, hogy bemutatkozzon./
– Amúgy a nevem Stevan Black.
/Mondta neki egy erőltetett mosollyal ismét, próbálok kedves lenni hozzá, de ilyen nagy idő elteltével nem éppen a legkönnyebb a dolog, de legalább a szándék a fontos./

-Jennifer Hastings-

Stevan várt a lány válaszára, de ha nemet mondott volna akkor is le ült volna, de pár másodperc múlva megszólal egy kissé furán válaszolt Stevannek. Nem értette, hogy miért mondja neki, hogy szuperhős, pár másodperc múlva lesett neki, hogy miért mondja, de ez nem olyan mint a szuperhősöknek az köpönyeg és ez csak köpeny hasonló a szeretetesekéhez. Stevan csak elmosolyodik ezen, majd lassan leül a lány mellé tudja, hogy fura lehet ő mások számára csak valahogy Stevan mindig is különc volt nem volt olyan mint a többi ember és vámpír.
– Hát szuperhősök mindig is léteztek csak éppen én nem vagyok az.
Mondta neki reagálva a szuperhős dologra majd utána bemutatkozott a lány Stevannek azt mondta neki, hogy szólítsa Jenynek. Stevan számára föl tett egy újabb kérdést majd meg is szólalt, hogy válaszolhasson Jeny kérdésére.
– Hát éppen felfedező útra indultam a városba, mert nem régen költöztem ide ebbe a városba és te mit keresel itt?
Kérdezett vissza Stevan, számára egy kissé fura volt a lány személyisége valahogyan olyan lazának tűnik, legalábbis a beszéde alapján. Közben Stevan alaposan végig tekintett az itt levő társaságon nem éppen egy kellemes társaság ami itt van a bárban, mert Stevan hallja a suttogásaikat a vámpír képességének köszönhetően.
– És te itteni vagy te is ide költöztél úgy ahogyan én?
Kérdezte újra Stevan egy másik kérdést a lánytól közben újabb suttogásokat halott, hogy ki lehet ez a pasass? Meg ilyen dolgokat Stevan elmosolyodott, nem szeretne most gyilkolászni, de ha éppen szeretné akkor itt a bárban vérfürdőt rendezhetne, számára nem ellenfél pár halandó akik közül néhányan már olyan részegek, hogy nem tudnák megmondani mi jön egy után.